Ha egyszer fájni fog az élet,

S szemedbe bánat könnye gyűl,

Ne sírj, mert a legszebb álom az,

Mely sosem teljesül.

"Csillag vagy nékem,

olyan csillag,

mely tündöklően szép,

de messze van tőlem

hiába nyújtom ki két kezem. "

A földön rajtad kívül még sok ember él,

A sok ember közül még te vagy kit szívem kér.

Nem mondom hogy szeress, hogy gondolj néha rám,

Ha szíved nem diktálja, úgyis hiába mondanám.

 A fiúk becsülete olyan kincs, mi el nem vész, mivel nincs.
A fiúk, mint a köd jönnek, mennek, egy lányt csak egy napig szeretnek.
De aki egy hónapig bírja, annak meg van ásva a sírja.
És aki egy évig tud szeretni, azt Múzeumba kell helyezni,
És föléje ezt kell jegyezni: „Ezt embernek lehet nevezni”

"Pár óra és angyal leszek,
vigyázok Rád és veled leszek,
fogom a kezed és őrzöm az álmod,
hisz angyal vagyok és Rád vigyázok!"

Midőn a szerelem véget ér...

 Midőn a szerelem véget ér

Többé már nem tudok rádnézni

Többé már nem hallom a hangod

Midőn a szerelem véget ér

Nem érzem döféseidet

Melyet éles tőröddel okozol nekem

Nap mint nap

Midőn a szerelem véget ér

Üresnek érzem magam

Mint rongycsomó a földön

Melybe mindig csak belerúgnak

De senki nem veszi föl

Midőn a szerelem véget ér

Nem tudok gondolkozni

Nem tudok rád gondolni

S midőn a szerelem véget ér

Nem tudok élni...

Meghaltam.

Halott vagyok...

Meghaltam.

Halott vagyok.

Belehaltam a szerelembe

Midőn egy szép nap

Elhagyott kedvesem

Kiért úgy dobogott a szívem.

Nem mozdulok.

Halott vagyok.

Drága kedvesem soha vissza nem tér már hozzám

Érte haltam én

Belehaltam.

Halott vagyok.

Az évek teltek-múltak

S én felébredtem

S láttam, mit nem kellett volna:

Elhagyott.

Összeomlottam.

Halott vagyok.

Kezemben az életem

S életemben a kezem,

Többé nem mozdulok.

Végem van.

Halott vagyok.

Nem volt más megoldás

Akkor úgy tűnt,

Pengét emeltem

Csak egy húzás

És minden elsötétül.

Ez lett a végem.

Halott vagyok

Szerelem...

Szerelem, szerelem, szerelem

De vajon mit jelent szeretni?

Csókot a másik arcára lehelni,

Jóban-rosszban mellette lenni

Betegségben együttérezni,

Szenvedésben vele szenvedni.

Fogni két kezét, arcom arcához ér

S testünk-lelkünk csak egymásra vár.

Szerelem

Egy szó, mely kimondható,

Kimondható annak, ki e sivár földön

Megtalálta azt,

Ki a talajt csókolja, ha ő elhalad,

S ha bajban van, mindig mellette van.

Hűség és szerelem.

De vajon összeférnek-e?

Hűen, kutyusként egy életre letelepedtél

Amellett kit igazán szeretsz.

Szeretni,

Egy életen át el nem hagyni,

Vigyázni rá, s fogni két kezét

Bármikor, ha baj van, ha nincs.

Szerelem:

Egy szó, mit ha megtanulsz,

El soha ne feledj,

Vigyázz e kincsre,

S tudd mekkora becs.

Mert, ha eljön egyszer a féltékenység

Gonosz fintora,

Csak arra gondolsz majd

Mi ez?

Nem cimbora.

Lesúlyt rád és rá könyörtelen,

Sírsz és azt mondod:

Ó, Istenem!

Jegyezd meg tehát egy életre:

Mit megtanulsz, megszerzel

Azt el soha ne engedd!

Vigyázz rá, ez legnemesebb kincsed

Mit ha elmenni engedsz,

Jobban fog fájni,

Mint akármelyik égő sebed.

Csak szenvedsz, és arra gondolsz:

Ó, jaj nekem! Ez a szerelem?

Egy szót se szólj

Egy szót se szólj

Csak nézz rám

Hidd el az többet mond

Minden kimondott gondolatnál

Nézz rám kedvesen

S én reszketek

Mert tudom ez mit jelent:

Szeretsz, ha nem is mondod

Félsz, ha nem mutatod

Nézel és reménykedsz valamiben

Ami csak rajtad múlott

De lekésted, s tudod ennyi volt,

Vége.

A Nap és a Hold 

Soha nem felejtem el

Azt a szépséges reggelt

Mikor a Nap és a Hold

Egymásra talált.

Ő a Nap, s én vagyok a Hold,

A szívünk egymásnak dalol

Szeme én szemembe néz,

Figyel, S tudja jól,

Várja már a beteljesedést

A Nap és a Hold egyesülést,

A szívek egymásra találását:

A napfogyatkozást.